Ha egy dolgot leshetsz el az amerikaiaktól, akkor legyen ez a fajta hozzáállás az:

Már 1994 óta járok Magyarországra, de a dolgok azóta még nem igazán változtak. Persze volt pár nüansznyi kulturális finomhangolás: minden drágább, elegánsabb, gyorsabb lett. Rengeteg a jól kinéző nő, rengeteg a drága hajkorona, a tetoválás, a száz meg száz kutyakozmetikába járó kutya. És persze ott vannak a magyar fejlődés szívmelengető jelei is: a romkocsmák, a beerbike-ok, a street food. De itt van ez az állandó, semmit sem változó, idegesítő perfekcionizmus, amivel minden magyar mondat kezdődik és végződik. Semmi sem lehet eléggé tökéletes, sőt, a legrosszabb, ha valami majdnem tökéletesen sikerül, mert a perfekcionizmus hideg és rideg, így semmi örömét nem lelheti benne az ember. Akármikor jövök vissza Magyarországra, azt hallgatom, hogy lefogytam, meghíztam, a kedvenc kérdésem pedig: Miért nem maradtál ott?

Azért vagyok itt, hogy elmondjam: az ilyen, másokat apró-cseprő hibákért megalázó alakok (nem jól nyitod ki az ajtót, nem csinálsz meg valamit jól elsőre, nem figyelsz valamire, esetleg véletlenül lezuhansz egy épületről és szörnyet halsz) rohadtul fertőzőek és teljességgel haszontalanok.

Egy pszichológiailag ennyire bekorlátozó helyen élni pontosan olyan, mintha fizikailag korlátoznának ennyire: bevered a fejed, bepánikolsz, így hosszú távon mégtöbb hibát fogsz elkövetni. Több ENGEDÉKENYSÉGRE van itt szükség, habár ez nem kulturális opció. Teret nyitni a hibáknak és nem csinálni meg mindent kapásból tökéletesre: ez Amerika kulcsa a sikerhez, emiatt Amerika a világ vezetője üzleti és gazdasági értelemben. Ez a rugalmasság az (jóban és rosszban egyaránt), ami megkülönbözteti a többi gazdaságtól.

2017-08-10T20:57:39+00:00 2017 július 18.|Fejlődés, Hozzáállás, Siker| Ha egy dolgot leshetsz el az amerikaiaktól, akkor legyen ez a fajta hozzáállás az: bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva